Mi az asztrális utazás? Mi az asztráltest? Hogyan viszonyul az iszlám az asztrálutazáshoz? Melyek a legfontosabb parapszichológiai kutatások és tanulmányok ebben a témában?
Mi az asztrális utazás
Asztrális utazás az az utazás és az élmények, amelyeket az ember az asztráltestével tesz, a fizikai testén kívül, hogy más helyeken barangoljon tudatos állapotban. Az asztrálutazás különleges helyet foglal el a parapszichológiában a többi testen kívüli élmény között, mert tudatosan is végrehajtható, azaz a tudat jelen van az élmény során.
Az Asztráltest számára a fizikai tárgyak, mint például a falak és a távolság nem jelentenek akadályt. Ezzel a testtel az ember egy pillanat alatt átutazhat kontinenseken, és áthaladhat anyagi akadályokon. Amikor valaki elhagyja a fizikai testet, a más birodalom lényei is láthatóvá válnak. Az alvás közbeni asztrális utazásra álomként lehet emlékezni, amikor az ember visszatér a fizikai testbe.
Az asztrális utazást megtapasztalt emberek azt állítják, hogy ennek a jelenségnek van egy olyan tulajdonsága, amely lehetővé teszi a megfigyelhető anyagi élettel való interakciót, túl azon, hogy ezt az élményt a külvilágtól független szubjektív tudatállapotként határozzák meg. Például a test elhagyása, miközben orvosi eszméletlen állapotban van egy műtét során, és a műtétet felülről figyeli…
Mi az asztráltest
Az asztráltest az ember fizikai testének szellemi hasonmása. A testhez egy ezüstös zsinórral kapcsolódik. A lélek, a benne rejlő erő miatt, nem érintkezhet közvetlenül az anyaggal. Az anyag ugyanis nem képes közvetlenül hordozni a lélek energiáját. Vannak más anyagi hordozók, testek között. Ezeket a köztes eszközöket, köztes testeket perispri, finom vagy asztrális testeknek nevezik.
Ezek a köztes testek soha nem maga a lélek. Ez csak egy finomabb rezgésű anyagból álló test. Ahhoz, hogy a lélek anyagi testekkel érintkezhessen, nagyon finom anyagból készült köztes testekre van szükség. Ezeket az asztráltesteket a lélek köpenyének is nevezik. Az ember különböző energiatestekből álló egész.
Energiatestünk folyamatosan sugárzást bocsát ki a környezetbe. A Kirlian-fotózás ezt a fénytestet, más néven aura-t fényképezi le. Ez az asztráltest által kibocsátott sugárzás nem az anyagból származik. Szellemi sugárzásnak vagy biomagnetikus sugárzásnak is nevezik.
Az iszlám megközelítése az asztrális utazáshoz
Az egyik Törökországban megjelent népszerű iszlám honlapon a “Mi az asztrálutazás?” kérdésre adott válasz, amelyet a közönség bizonyos rétegei elfogadnak, a következő:
Az asztrális utazás az, amikor a lélek egy bizonyos időre elhagyja a testet, és a gondolat sebességével különböző helyekre utazik, és figyeli az eseményeket, amelyek az adott helyeken történnek. A lélek azonban valójában nem hagyja el a testet. A lélek képes más helyeken tartózkodni anélkül, hogy elhagyná a testet. Ami azt illeti, azoknak az embereknek a lelke, akik megszelídítették a nafsukat, egyszerre több helyen is lehet. Abdul Qadiri Geylani Hazretleri több mint 40 helyen tudott egyszerre jelen lenni. [1]Sorularla Islamiyet
Az asztrális utazási gondolatok története
Az ókori Egyiptomban keletkezett 5000 és 3000 évvel ezelőtt. Az egyiptomi papok hittek az asztráltest létezésében, és Kha-nak nevezték, és számos templom és épület sziklafalán feliratokat és rajzokat hagytak, amelyek a léleknek a fizikai testtől való elválását ábrázolták.
Az ókori Görögországban az asztrális utazásról az Eleusz-templomban, olyan filozófusok írásaiban, mint Platón, Klazomenész, Hérodotosz és Plutarkhosz Queroneiai történetíró néhány dokumentumában találunk információkat. A 18. és 19. században három nagy úttörő volt, akik először tettek erőfeszítéseket az asztrális utazásokba vetett hit népszerűsítésére: Emmanuel Swedenborg svéd filozófus, Honore de Balzac francia író és regényíró és Allan Kardec francia író. Munkásságukról eszünkbe jutnak még Apollonius of Tyana, Antonio of Padova, Padre Pío és Sai Baba nevei.
Parapszichológiai kutatások a témában
Az asztrálutazást okkult és teozófiai forrásokban és számos kutató munkájában “a fizikai testtől való önkéntes elszakadásként” határozzák meg [2]Dr. Scott ROGO, Leaving The Body, 1983. Celia Gren brit parapszichológus azonban más megkülönböztetést tett. Ő alkotta meg a exomatikus élmény kifejezést a spontán (akarat ellenére) bekövetkező testen kívüli élményekre.
Az egyik, aki a legtöbb kutatást végezte a témában, Robert Monroe, aki “Testen kívüli utazások” című könyvében számolt be kutatásairól. Jelenleg az Egyesült Államokban egy Monroe Intézet nevű szervezet folytatja a munkát ebben a témában.
