Helló, egy Törökországban élő hölgy vagyok. Anélkül, hogy felfedném a személyazonosságomat, szeretnék beszámolni egy paranormális eseményről, ami velem történt.
Körülbelül 22 éves lehettem. A faluban éltünk a családommal. Este volt. Akik falun élnek, tudják, hogy a falvakban korán lekapcsolják a villanyt és korán lefekszenek. Így hát korán lefeküdtünk, mint mindig. De én nem tudtam aludni azon az éjszakán. Aznap hajnali 2 óra körül tudtam aludni. Később aznap éjjel arra ébredtem, hogy a házunk vaskos kertkapuja hangosan zörög. Ki sem keltem az ágyból, mert megijedtem. Csak az ágyamon fekve hallgattam a környezetet, hogy megértsem, mi történik, de a hangok megszűntek. Körülbelül fél óra múlva újra elaludtam. Nem sokkal az elalvásom után azonban ismét kopogtattak az ajtón. Nem tettem kísérletet arra, hogy újra kinyissam az ajtót, mert megijedtem.
Néhány perccel később az ajtó hevesen kopogni kezdett, szinte mintha be akart volna törni. Amikor meghallottam apám hangját, ki kellett kelnem az ágyból. Apám szólított kintről: “Lányom, itthon vagyok, már két órája kopogtatok, miért nem nyitod ki az ajtót?”. Amikor apám ezt mondta, rohantam, hogy kinyissam az ajtót. Apám kiment az ajtó előtti kertbe. Magához hívott: “Gyere ide, nézd, itt van egy kiscica”. Azt kérdeztem magamtól: “Mi olyan nagy dolog éjszaka?”.
Továbbra is kitartóan hívogatott: “Gyere ide, nézd meg a kiscicát. Te nagyon szereted a macskákat.” Tettem egy lépést felé, de megijedtem. Valamiért megborzongtam. Apám egyébként háttal állt nekem. Ahogy közeledtem, szembefordult velem; olyan volt, mint az apám, de a szeme egészen más volt, belül fekete. Nagyon megijedtem, amikor ilyen hirtelen megláttam őt. Félelemmel és pánikkal teli sikolyt adtam ki, megfordultam, és elkezdtem elszaladni. Ő is futni kezdett utánam.
A kertkapu és a ház bejárata közötti távolság körülbelül 50-60 méter. De az az út olyan hosszúnak tűnt nekem, hogy nem tudom megmagyarázni. Amikor utoljára visszanéztem, láttam, hogy egy egészen más lény volt. Kettős feje volt. Amikor az ajtóhoz rohantam, anyukám jött ki. Még mindig emlékszem, hogyan jutottam el anyámhoz. Anyám lábaihoz vetettem magam. Elestem, és a térdem és a tenyerem teljesen összezúzódott. Véreztek.
Anyukám aznap jobban félt, mint én. Néhai nagybátyám látnok volt, anyám az éjszaka közepén felhívta. A nagybátyám gyorsan jött. Azt mondta nekem: “Egy nagyon rossz, gonosz dzsinnel találkoztál. A Juhenna törzsből. Egy férfi dzsinn kísért téged. Nagyon nehéz dolgunk lesz veled…”.
Öt évig szenvedtem. Nem tudtam megszabadulni tőle. 5 évvel később férjhez mentem. Volt egy nagyon jó hodzsa, a férjem rokona. Írt nekem egy amulettet. Mindig magamnál hordtam. Soha nem vettem el magamtól. Most, bár időnként újra látom őket, nem tudnak zavarni. Csak megjelennek…